Tegnap levittük a kislányomat a játszótérre.
Amíg apát hagytam, hogy hagy érvényesüljön a homok pogácsák sütögetésének lehetőségében, én addig vadul szedegettem a különböző színű, és méretű levélkéket.
A többi anyuka, apuka furcsa szemmel nézegettek rám, na tuti ez sem normális.
Na, de kit érdekel?? :)
Én tudom milyen kincseket is rejt a természet!
Az a baj, hogy a mi kis világunkban mostanság túlságosan rohan előre az idő , sőt nem is rohan hanem 1000-el száguldozik.
Pedig mennyi csoda is van körülöttünk, és erre nem is jöttem rá, amíg a kislányom meg nem született.
Addig csak sejtettem, de időm nem volt rá, hogy ki is nyissam a szememet!
Azóta próbálok újra hasznosítani mindent, amit csak lehet.
Legyen az a természet kincsei ( ágacska, falevél), vagy akár lim-lom (műanyag, karton tejes doboz).
Szeretném ha a kislányomat is érdekelné, és Öko gyerek válna belőle, mert csak egy földünk van.
Tudom közhelyesnek tűnhet,de ha még többen így gondolkodnánk sokat tehetnénk a környezetünkért!
Valamelyik nap csak ide a kertbe jutottunk ki játszani, és sajnos valamelyik nagyon intelligens szomszédom műanyagot égethetett, mert iszonyatos büdös, szúrós szag lepte be a környéket. :(
Mondanom sem kell, hamar rövidre zártuk a kinti játszadozást.
Minden esetre a tudatos példamutatás sokat segíthet(ne)!
Lizi imádja tapossa laposra/át játszani.
Ugrál a kiürült műanyag palackokon, és ha sikerélménye van akkor hatalmas mosollyal az arcán mondja nekem.
Nézd anyuci!
Majd elviszi a zacskóba, amibe szelektíven gyűjtjük.
Már tudja, hogy játszótér előtt, kidobáljuk a hulladékot, és kéri vegyük fel ő is hagy dobálja bele. :)
Na, de egy kicsikét elkalandoztam!
A játszóteres, falevél gyűjtögetés végeredménye.
És már csak mi hiányzik?
A család,a szépen megterített asztal, ilyen szépséges, és egyszerűen elkészíthető mécsestartókkal,a jó beszélgetések, és a finom falatok.
Sok szeretettel nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése